Az évszámot és a duó nevét Gábor jegyezte fel egyik önéletrajzában: 1994-ben zenélt Dénes Józseffel, azaz Döncivel (1957–2008), aki többek közt az Európa Kiadó, a Balaton együttes gitárosaként vált közismertté a pesti underground kultúrában. Keszthelyi Imre, a Tilos Rádió népzenei műsorainak szerkesztője a duó fellépéseire vonatkozó emléket is beleszőtt a Gáborról szóló beszédébe a Nyitott Műhelyben tartott esten, 2024. július 5-én.

●

Az összes eddigi fellépővel ellentétben én nem vagyok, nem voltam, és valószínűleg nem leszek zenész. Most jutott eszembe egy Petri György-négysoros, azt azért elmondom:

„Meghalt egyszeri, egyszerű barátom,
e hánykolódó földön sose látom,
mert meg nem adja a féltékeny föld,
hogy íly magából valót visszaküld.”*

Hogy mikortól ismertük egymást Gáborral, az homályba vész; táncházas voltam és vagyok, valószínűleg onnan eredeztethető ez a dolog, nagyon régről, de az évszámot nem tudom, jártam balkániba is meg magyarba is, és ő is megfordult szinte mindenütt, lehet, hogy balkániban többet. De amióta a Tilos Rádió műsorát csináljuk, ott is többször összetalálkoztunk már. A 2000-es években az Arasinda zenekarral bukkant fel nálunk, ott tudtam meg, hogy ő Hodzsa. És nem is olyan régen, pár hónapja lehetett, hogy a Nevetek zenekar balkáni táncházában bukkant fel. Nagy létszámú és kiváló zenészekből álló csapat, de én azért éreztem otthonosnak ezt az egészet, mert Gábor ott ült a sarokban, ahogy szokott, és adta az alapokat. 

De az emlék, ami szerintem ezekhez képest is különös: a kilencvenes évek közepén, amikor a Tilos az Á is virágzott, volt a mi utcánk sarkán – én Pál utcai fiú vagyok –, a Mária utcában egy kocsma, a Big Mambo. Arról volt ismert ez a hely, hogy úgy este tíz körül, de főleg éjféltájban megszűnt a pult két oldala közti különbség, a pultosok kijöttek aludni a boxokba, a vendégek meg önkiszolgálóba mentek át a pult mögött, nagyon kellemes hely volt, és itt mindig volt valamilyen élő muzsika, nagyon változatos, volt, amikor a józsefvárosi cigányzenész, Béla muzsikált szaxofonon, gitáron vagy akár hegedűn. 

És volt, amikor gitárosok. A gitárosok között egyszer feltűnt Dénes József, azaz Dönci. Az nagyon fura volt, mert ő az Európa Kiadó ismert gitárosa volt korábban, de akkor valami történt vele, és belépett a Hit Gyülekezetébe, és így otthagyta azt a „sátáni” zenét játszó csapatot és szórakoztató zenét játszott a Big Mambóban, s az ő kísérője gitáron Gyarmati Gábor volt. Nagyon örültünk ott annak a fejleménynek. Nem volt basszistájuk, én pedig a régi mániámhoz híven a lambéria falon kezdtem verni a ritmust. Ez olyan szép mélyen szólt, hogy nem dobtak ki, örültek, hogy basszus van. 

Na ennyit az emlékről. A dal pedig a técsői bandához kötődik, akik itt a Nyitott Műhelyben is szerepeltek. Kései ifjúkoromnak 50–60 éves korom között boldog tizenöt éve volt, amit velük töltöttem, és Dobos Gyuritól – ők már sajnos, a meghatározók, szintén elhunytak – tanultam ezt a lírai ruszin dalt, ami a meglőtt galambról szól. Ezt fogom most eldúdolni, utoljára Palotai Zsolt búcsúztatóján énekeltem el, előtte meg az öcsém temetésén.

* Petri György In memoriam Hajnóczy Péter c. versének részlete