2013–2024

Gáborral – ha jól emlékszem – 2013-ban kezdtem el zenélni. A Gülizar zenekar tagjai voltunk, de mivel a projekt elég rövid életű volt, nem sokra emlékszem ezekből a napokból, legalábbis a Gáborral kapcsolatos benyomásaimra nem. Később szükségem volt arra, hogy valaki kísérjen akkor is, amikor nem lép fel velem zenekar, így megkértem Gábort, találjon ki kíséretet néhány dalomhoz – vagy népzenei dallamhoz, attól függően, melyik műsorprogramról volt szó. Gyakran jött velünk Clemente Gábor is fellépni, ő volt az ütősünk. Így, hármasban zenéltünk a Kultea színpadán (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum), Kiss Imre meghívására. Ez egy hangulatos, szefárd és szúfi dalokból álló koncert volt. Később lett egy baul hangszerekkel kísért magyar költős műsorunk is, itt hagyományos bengáli baul zenére énekeltem Nagy László, Nemes Nagy Ágnes és Szécsi Margit verseit. Nagyban hozzájárult a két Gábor a hangzás kialakításához. Ez a program a Művészetek Völgyében, a Kaláka Versudvar Versimpro című műsorában debütált, de a Kis Présházban és a Strófa Klubban is eljátszottuk.

Rengetegszer kerestem meg Gábort azzal, hogy hangszerelje, harmonizálja azokat a dalokat, amelyeket előadásra kellett vinnem. Pakisztáni, indiai, skót vagy saját dalok voltak ezek. Nagyon lelkesen állította össze egy-egy estére saját kis házi stúdióját, szívesen emlékszem rá, ahogy a mikrofon előtt állok, és felvesszük a szólamaimat, aztán kibújunk a fülesből és megbeszéljük, hogy sikerült a felvétel. Két angol nyelvű dalom (Forest of a Thousand Blessings, Where is Home) született meg így… De pályázatokra is így készültünk, játszottunk Ady-, Dsida-dalokat. Készült rá, hogy több baráttal együtt felvegyünk egy Cseh Tamás-anyagot is.

A Hugonnai Vilma Általános Iskola részéről egy édesanya, Berta-Benyus Anita keresett meg, hogy kész dalszövegre szeretnének indulót énekelni. Egy népdalt idéző, furulyázós ötlettel álltam elő, erre írt Gábor kíséretet. A felvételt természetesen a „házi stúdióban” rögzítettük, és lányom, Burns Brigitta készített hozzá animációs klipet. Élőben soha nem adtuk elő, de örömmel értesültünk róla, valahányszor a gyerekek felvételről, ünnepélyek alkalmával énekelték a Kisbagolyt.

Gáborra legszívesebben így gondolok: megérkezem a kapuhoz, megcsörgetem a telefonját, amit ő nem vesz fel, csak azonnal kijön elém és beenged. A kockaalakú műbőr puffra ülök, ő feketekávéval kínál, a tálcán ott van az elmaradhatatlan „tejszínke”. Először beszélgetünk. Én kérdezek többet, kilóra biztosan én szövegelek tovább, de mindig van valami, amit meg akar mutatni… valami, amit másokkal vett fel, vagy amire ráakadt a neten. Vagy egy új zsákmány a könyvmentő antikváriumból. 

Volt egy lakás Budán, a Délinél, ahova nyaranta kis időre beköltözött, hogy vigyázzon rá, amíg a tulajdonosok nyaralnak. Itt is zenéltünk, próbáltunk sokat. 

A Fadrusz utcában, ahol lakott, egyszer forralt bort csináltunk. Hamar elfogyott.