A hangoskönyv verseiből

A sértődött szilvamag

 Még hogy engem!
 Így, húsa-veszve,
 ilyen hanyagul,
 bűzhödt dinnyehéjak,
 penészes narancshéjak,
 kávézacc és csikkek közé,
 csak úgy bedobni!
 Egy kukába.
         
 Voltam gombóc-porció, –
 kell-e jobb pozíció
 egy szilvának?
                 
 Most bezzeg zuhanok.
         
 Tiltakozom!
 Mert kivételes formám, 
 kecses vonalam,
 merész ívem,
 éles, metsző arcélem
 hová lesz ez arctalan tömegben?

 Edényből-edénybe –
 Szép kis jövőnek
 nézek elébe!

         (1993)

Haikuk

Hajnali fények
világra segítik majd
a kelő napot...

       ●

Szavad rég elhalt - 
szárnyatlan madárként száll
végtelen éjbe. 

       ●

Egy díszes hernyó
hallatlan kecsességgel
csúszik az ágon

       ●

Felkel a nap, lám:
de minden tündöklése
csak holnap-reklám.

       ●

Hulló levelek
ezer sebből érzik már 
a tél késeit.

       ●

Végigtáncolva
a merevségek során
kezdődhet a tánc...

       ●

A pezsgő színén
egy sötét hajszál lebeg
s a kristályba szúr... 

       ●

Semmit sem akarsz
s azt is jól meggondolod 
hát gondolkodol –

       ●

A nap átsüt egy
szőlőlevélen. Szűrt fény,       
mégis többet ér –

       ●

Két párhuzamos
húr – végtelen zengésben –
találkozhat még...

A haikuk, amelyekből a CD-n hallható válogatás készült, két szakaszban, 1988-től körülbelül 1991-ig, majd újra 2014-ben íródtak.

[Beszélhetek?…]

Beszélhetek?

Persze
A bezárt szobában
Istenharagja-álló szuperbeton-bunkerben
– Abszolúte lehallgathatatlan egyszemélyes tárgyalóterem

Beszélhetek?

Jogom és kötelességem?
Elmondani mindazt – mit szemem látni vél?
Hogy szívem differenciáltságáról hírt adjak?
Hogy indulataim ösztöneim céljaim elmozdítsák
   – ha egy hajszálnyira is – a világsors tengelyét?    

Beszélhetek?

Kíváncsi valaki rám?
Kell valakinek élő valóságom?
Gazdagítom a csóró világmindenséget?
Vagy inkább felvállalja hallgatásom veszélyét – 
   a szájlakatot ostromló belső feszültséget?

Beszélhetek?

Jótáll-e az Isten vakmerő felszólalásomért?
Elvesztett fejemért ad-e újat cserébe?    
Kitépett nyelvem felmagasztalja-e?
   S mi lesz a sorsa vakmerő szavamnak? 

Beszélhetek? 

Vagy a bizonytalanság örökre megnémít?
Mit adjak a földnek?
Szavam hevét szenvedélyét?
Vagy a szűkmarkú bölcs szikár tudományát?
Fessem be a földet dallamos beszéddel?
Vagy inkább hallgassak józan mérséklettel?

Beszélhetek?

Ki gátol? és ki hallgat?
Ki bírál? és ki faggat?
Mit érez a szó – elhagyva ajkam?
S ha elhagy – hagy-e nyomokat rajtam?

Beszélhetek?
 
És nem csak az Isten haragos-féltékeny szeme –
   de a szavak őrző-angyala őrző-sárkánya is -
   nem áll-e a hátam mögött kivont karddal?

Beszélhetek?

                                        ./.


És ha az Isten elbóbiskolna is –
   nem lázadnak-e sokszor maguk a szavak?
   szándékosan meghamisítva belső hangjaim?
   elváltozva és összekeveredve nem nevetnek-e gúnyosan?

Beszélhetek?

Van-e hangja szavamnak a feldübörgő létezésben?  
Versenyre kelhetek-e a vízesés költészetével?
A meleg hús valóságával? A verőfényes délutánnal?
Szavaim ürességét megtölthetem-e teremtő mozdulatokkal?
S nem gyalázat-e varázslók s varázslatok között házalni
   papírra-ragadt mondatokkal?

Beszélhetek?

Bízzak a leereszkedő nagyvonalúságban?
Hogy kedvemre sáfárkodhatok szavakkal?   
Holott félig-sem-szent tollam vonakodva siklik?
Azért ugye megbocsátotok mindnyájan? 

Beszélhetek?

        (1989)