[A csók kapuján át…]

A csók kapuján át
   oda- s vissza kalandoznak
      angyalaink
      démonaink	

Új én és új te
   a név még ugyanaz
      de a letakaratlan test
      már valami mást takar –    

                        (1999)

[Isten embere nem könnyű eset…]

Isten embere nem könnyű eset
Folyton váltogatja isteneit
Belezsong az égi radar feje
És baljós jelentésekkel búsítja Urát –

Isten embere néha gaz némber
Csökönyös hisztis és hiú
Föld a temploma szerelem a püspöke
És megvallja azt is ha nem szeret –

Isten embere megannyi másé
Angyaloké ördögöké embereké
S hiszi azt is hogy magamagáé –
Jól bevásárolt vele a Teremtő!

Isten embere mégis Istené?
Igazat szólna a formula?     
– Nem terem szent minden bokorban:
Fusson akinek nincs Ura!

                        (1997)

Záróbeszéd

Hajjaj fiúk hajjaj lányok
Szép kis napok várnak rátok

Rátukmálok a jövőre
   némi múltat és jelent       
   de ne gondold – hogy az élet
      nekem csupán ennyit jelent
   gurulni – merre az érdek lejt
   és végül – az élet fájáról –
      a nehézségi erő leejt

És most másfelé nézzünk
   másféle szellemet idézzünk

Hogy helyes-e az elindulás 
   hogy kell-e indulni egyáltalán
   s hogy honnan hova
   s hogy hol vagy éppen
   vagy-e valahol egyáltalán
   (miközben mindenhonnan mindenhová
      indulsz és érkezel)
   tehát már a hely helyzete is kérdéses
   a kérdés pedig lelki szárny-verdesés
   a kérdés: érdes keresés
      – de érdemes 

Fityiszt a szó-bíráknak
   kik szótlanságra bírnának

Mondják: a pénz mozgat mindent
   vagyis ez volna a stex-pont 
   mely kimozdítja sarkából a világot
   nosza zsíros polgárok
   kezetekben a pingpong-labda világ
   úgy gömbölyödik ahogy ti akarjátok
   s ha mégsem: megkönnyebbüléstek leszen
   Jón és Korinthoszon túl
      oszlopos tagok helyett oszlopok lehettek

Mulassunk tehát uraim
   ragaszkodjunk szálkamentes kaptafánkhoz

De még a háttérben várakoznak alattomosan
   a Kategorizálhatatlan Démonok
   mert a legrosszabb az ismeretlen –
   ahol a tanácsadó könyvek 
      széttárják lapjaik tanácstalanul
   ahol a fizikából főzőcske lesz
   ahol a kémia hiába kémlel
   ahol a számtant is felszámolják
   ahol a könyvtár helyén könny-ár marad
   jönnek-jönnek a bajkereskedők


S a gyanútlan utazók falkái 
   vígan állnak a csukott ablak előtt

Ki kicsoda? ki-ki csoda?
vagy csak a kifáradt sablon ritka figyelmetlensége –
   a Kérlelhetetlen Egyéniség?
   a Felcserélhetetlen Nő?
   a Megmásíthatatlan Cimbora?
   a Vigasztalhatatlan Özvegy?
   az Önműködő Huncut Gyermek?
   a kései csók az elpiruló őszben? 
   feledetlenül egy nagy egyesülésben?

Emelni ott – ahol nincs is mit – 
   ez volna a hősök tragikomédiája -

És hallgatózz egy kicsit
   hallgasd a könyveket
   a lemondóan porladó köveket
   a színpompás égi színjátékokat
   az óraketyegéstől leplezett időt  
   a fecsegésből kiharsogó szíveket
   a zsivány kacajt
   a hullámzó keblek tengerzúgását
   a templomok diszkrét mormogását

Én kevés vagyok mindenkihez
   a mindenekről nem is szólva -

És ki az – kit nem gyötör:
   a belső deficit  
   a tört szárnyú angyal  
   a kipukkant ég-gömb
   a világgá-ment Isten
   a túl-drága pénz
   a túl-olcsó szerelem
   a legális hazugság
   a viharvert boldogság
   a távoli rozsdás cél 
   a szakadt leányruhácska
   az elszátyárlott szó 
   a mindig-tavalyi hó

De még ott a Remény
   (magunkra övezett erény)   
 
Hogy élni jó – mert élni kell –
s az alkalomra inni kell -
a világ színház – lépjünk fel! 
ne siessünk lépni el
s ha fortyog is sok decibel
csendesülni tudni kell 
ha két véglet egybekel
van esély a csúcsra fel –

   Itt a vége – ne fuss el –

                        (2000)