Még mindig nem találom a szavakat…

Elment Gyarmati Hodzsa Gábor, akitől az elmúlt 16 év együtt zenéléssel talán a legtöbbet tanultam azokban a műfajokban, amelyekben mozgott. 

Hatalmas tudása szerénységgel párosult, mindig partner volt, és mindig a másikat engedte érvényesülni. Öröme pont ebben volt: a háttérben való jelenlétben. A mindenkori szólista stabil társa volt.

Barát volt, és alkotótárs is. 

Pótolhatatlan…

Zenéltünk együtt kocsmában, színpadon, utcán, templomban. Mindenütt – ki tudja már, hány zenekarban. A barátságban is voltak ilyen, meg olyan időszakok. Sajátos világlátása (ahogy ő nevezte: „gyarmatizmus”), humora, bölcsessége, intellektuális igénye, érték érzéke (hú, de utálná ezeket a klisé szövegeket!), bevallom, engem is formált. „Csóró”, agglegény zenész mivoltunkban/korszakunkban gyakran félszavakból is értettük egymást. Ha meg nem, az se volt baj.

Nem az számított, amit mondott, hanem amit csinált.

Most már egyik sincs. Csak az űr.

Voltak még terveink. Bár az utóbbi időben én nagyrészt kivonultam a zenei életből, őrá mindig úgy tekintettem, hogy ő az a biztos pont, akivel bármilyen új ötletet meg lehet valósítani a jövőben, ő ezekben mindig partner volt. Éppen mostanában terveztük újraéleszteni és felvenni D. Kiss Ildikóval való műsorunk fiókban heverő feldolgozásait. Múlt szombaton majdnem próbáltunk egyet, végül egy héttel elhalasztottuk.

Hát ezt lekéstük…

Álljon itt ez utóbbi műsorból egy felvétel egy tíz évvel ezelőtti lemezünkről (ír és angol nyelvű keresztény énekek feldolgozásai)! 

Gábor – ahogy megismertem – kimondottan nem tartotta magát „papírforma szerinti” istenhívőnek – a filozófia, a költészet, az intellektuális szabadságba vetett hit állt hozzá közel. (Ahogy mondta: ő „atejista” – nem a tejet, inkább a bort kedvelte, ezt tudjuk.) Nem szívelte a képmutató vallásoskodást, sem a hiteltelen, vagy politikai „kereszténységet”, és hasonlókat – és ebben egyetértettünk.

Szerintem többen is… Már nem tudjuk meg…

Szóljon emlékére mégis ez a felvételünk (hú, de haragudna: ezt újra fel akarta venni… – nekem viszont ez volt az egyik kedvenc feldolgozása)!

(Csak találtam szavakat…)

(Facebook, 2024. június 25.)