Körülbelül 1996-ig tudom visszadatálni, hogy Gábort látom, hallom zenélni, de hát annyi helyen történt már ilyen, hogy pontosat már nem tudok mondani. Nem emlékszem már, hogy mikor találkoztam vele, milyen körülmények között, először talán Greenfields táncházban, koncerten, lehet, hogy a Gyökér Klubban hallottam.

Szinten minden magyarországi ír zenekarral muzsikáltam az évek során a bodhrán nevezetű, az ír zenében használatos hangszeren, amin itthon nem sokan játszunk. Gáborral többször összesodort minket a sors, sok formációban zenéltünk együtt. Volt, hogy nem is tudtam, hogy együtt fogunk játszani, egészen addig, amíg a színpadra vagy az öltözőbe nem kerültünk. 

Az Írka-fÍRkában Gábor aktívan bodhránozott, és igen remekül művelte azt is. Szerettem vele együtt muzsikálni az Írka-fÍRka alkalmi és kvázi tiszteletbeli tagjaként. Sokszor egymás mellett ülve dobáltuk és passzolgattuk a másiknak a ritmusokat, voltak dobduettek, amelyek bizonyos részei meg voltak beszélve, bizonyos részei teljesen spontán jöttek. Nagyon jól lehetett vele együtt zenélni. Amikor gitározott, az meg aztán tényleg remek volt. Akárhányszor együtt játszottunk, megnyugtató volt az érzés, hogy ha ő ott van a bandával, akkor minden flottul fog menni, baj már nem fog történni.