(Hangoskönyv)

A CD-n hatvanöt vers hangzik el, közülük nyolc két változatban is, más-más hangon. A felvételt Szabó Zsolt készítette a budapesti ADSR stúdióban. Az alábbiakban a kísérőfüzet szövegéből idézünk.

●

„Senkinek sincs igaza, mert az Igazság nem magántulajdon. Ugyanakkor mindenkinek lehet igaza, mert az Igazság mindenkié.”

●

Minden gondolkodó, minden íróember eleve a lehetetlenre vállalkozik. A titkok megfejthetetlenségének bizonyosságával, a szépség illanékonyságával szembesül naponta. Egyetlen reménye lehet, hogy megtalálja azt az arany középutat, amely a „mindentudó” kérkedés és a fásult érdektelenség végletei között leledzik valahol. A Macskaszem c. CD szövegei is ezt az arany középutat keresik…

Miért pont Macskaszem? A cím az egyik – nyúlfarknyi – versre utal, de más üzenete is van: a sötétben-is-látás képességét irigyli el a macskáktól. Mert a sötétség mintha együtt növekedne a világossággal. A macskák ősi tudománya a mai napig nem avult el!

Köszönöm a közreműködőknek – Bánosi Györgynek, Berger Hannának, Csányi Marikának, Császár Dávidnak, Horváth Dórának, Krallics Katinak, Mezős Balázsnak, Tanka Lászlónak –, hogy elmondták, „életre keltették” ezeket a nem éppen könnyű szövegeket. Külön köszönöm Szabó Zsoltnak a precíz stúdió-munkát, Berger Hannának a címlap-grafikát, Kerekes Katinak a fotót, Apatini Dórának a borító elkészítésében nyújtott segítséget!

Budapest, 2009. 11. 23.

Gyarmati Gábor

●

A hegynyi titok mögül egy macska néz –

A hegynyi titok megöl –
egy macskára figyelj –

A tucatnyi macska megöl –
egy titokra figyelj –

A hegynyi titok mögül egy macska néz –

●

Bár Gyarmati Gábort zenészként ismertem meg, ez a CD sajátos műfajú írásokat tartalmaz, melyeket ő maga „gyarmatizmusoknak” nevezett el. Ezek a szövegek átmenetek a versek és a filozofikus töprengések között, melyekben újragondolja azokat a nagy kérdéseket, melyek az emberi nemet ősidőktől foglalkoztatják. Korunkban, amikor a legtöbb írástudó tényként fogadja el a világ megismerhetetlenségét, és csak a felszíni jelenségek puszta leképzésére szorítkozik, Gábor kísérlete felettébb merész. Ahogy az is szokatlan, hogy barátait kérte meg, hogy felolvassák műveit. Elsőrendű fontosságú számára, hogy minél világosabban és pontosabban juttassa el másokhoz üzenetét; nemcsak a gondosan elkészített hangfelvételek, hanem írásainak puritánul egyszerű nyelve és bennük a költői képek legszükségesebb mértékű, ugyanakkor ütős használata is ezt a szándékot igazolja. Melegen ajánlom a lemezt azoknak, akik még nem vesztették el hitüket abban, hogy az emberi szellem kalandjai számára nem lehet szűk határokat szabni.

Bánosi György