[A csók kapuján át…]
A csók kapuján át
oda- s vissza kalandoznak
angyalaink
démonaink
Új én és új te
a név még ugyanaz
de a letakaratlan test
már valami mást takar –
(1999)
[Isten embere nem könnyű eset…]
Isten embere nem könnyű eset
Folyton váltogatja isteneit
Belezsong az égi radar feje
És baljós jelentésekkel búsítja Urát –
Isten embere néha gaz némber
Csökönyös hisztis és hiú
Föld a temploma szerelem a püspöke
És megvallja azt is ha nem szeret –
Isten embere megannyi másé
Angyaloké ördögöké embereké
S hiszi azt is hogy magamagáé –
Jól bevásárolt vele a Teremtő!
Isten embere mégis Istené?
Igazat szólna a formula?
– Nem terem szent minden bokorban:
Fusson akinek nincs Ura!
(1997)
Záróbeszéd
Hajjaj fiúk hajjaj lányok
Szép kis napok várnak rátok
Rátukmálok a jövőre
némi múltat és jelent
de ne gondold – hogy az élet
nekem csupán ennyit jelent
gurulni – merre az érdek lejt
és végül – az élet fájáról –
a nehézségi erő leejt
És most másfelé nézzünk
másféle szellemet idézzünk
Hogy helyes-e az elindulás
hogy kell-e indulni egyáltalán
s hogy honnan hova
s hogy hol vagy éppen
vagy-e valahol egyáltalán
(miközben mindenhonnan mindenhová
indulsz és érkezel)
tehát már a hely helyzete is kérdéses
a kérdés pedig lelki szárny-verdesés
a kérdés: érdes keresés
– de érdemes
Fityiszt a szó-bíráknak
kik szótlanságra bírnának
Mondják: a pénz mozgat mindent
vagyis ez volna a stex-pont
mely kimozdítja sarkából a világot
nosza zsíros polgárok
kezetekben a pingpong-labda világ
úgy gömbölyödik ahogy ti akarjátok
s ha mégsem: megkönnyebbüléstek leszen
Jón és Korinthoszon túl
oszlopos tagok helyett oszlopok lehettek
Mulassunk tehát uraim
ragaszkodjunk szálkamentes kaptafánkhoz
De még a háttérben várakoznak alattomosan
a Kategorizálhatatlan Démonok
mert a legrosszabb az ismeretlen –
ahol a tanácsadó könyvek
széttárják lapjaik tanácstalanul
ahol a fizikából főzőcske lesz
ahol a kémia hiába kémlel
ahol a számtant is felszámolják
ahol a könyvtár helyén könny-ár marad
jönnek-jönnek a bajkereskedők
S a gyanútlan utazók falkái
vígan állnak a csukott ablak előtt
Ki kicsoda? ki-ki csoda?
vagy csak a kifáradt sablon ritka figyelmetlensége –
a Kérlelhetetlen Egyéniség?
a Felcserélhetetlen Nő?
a Megmásíthatatlan Cimbora?
a Vigasztalhatatlan Özvegy?
az Önműködő Huncut Gyermek?
a kései csók az elpiruló őszben?
feledetlenül egy nagy egyesülésben?
Emelni ott – ahol nincs is mit –
ez volna a hősök tragikomédiája -
És hallgatózz egy kicsit
hallgasd a könyveket
a lemondóan porladó köveket
a színpompás égi színjátékokat
az óraketyegéstől leplezett időt
a fecsegésből kiharsogó szíveket
a zsivány kacajt
a hullámzó keblek tengerzúgását
a templomok diszkrét mormogását
Én kevés vagyok mindenkihez
a mindenekről nem is szólva -
És ki az – kit nem gyötör:
a belső deficit
a tört szárnyú angyal
a kipukkant ég-gömb
a világgá-ment Isten
a túl-drága pénz
a túl-olcsó szerelem
a legális hazugság
a viharvert boldogság
a távoli rozsdás cél
a szakadt leányruhácska
az elszátyárlott szó
a mindig-tavalyi hó
De még ott a Remény
(magunkra övezett erény)
Hogy élni jó – mert élni kell –
s az alkalomra inni kell -
a világ színház – lépjünk fel!
ne siessünk lépni el
s ha fortyog is sok decibel
csendesülni tudni kell
ha két véglet egybekel
van esély a csúcsra fel –
Itt a vége – ne fuss el –
(2000)