2014–2024

Bojtor Mária

Táncházvezető vagyok, ilyen minőségben találkoztam Gáborral 2003-ban, a Greenfields együttes ír táncházában. Ott egészen 2020-ig dolgoztunk együtt. 

Mivel az érdeklődésem a tánc terén majdnem olyan széles, mint a zene terén Gáboré volt, tanítottam európai népek táncait. Innen jött a gondolat, hogy kellene egy „Népek táncai” sorozatot létrehozni a Fővárosi Művelődési Házban. Beszélgettünk Gáborral és Szabó Dániellel (ő is a Greenfieldsben játszott, furulyán és ír buzukin), és szívesen csatlakoztak az ötlethez: 2014-ben létrejött a Les Alouettes zenekar.

Tagjai akkor a következő zenészek voltak: 

Gyarmati Gábor – gitár, dob

Szabó Dániel – furulyák

Bálint Károly – tekerő, doromb, ének

Clive Liddiard – tekerő és furulya, bombarde, klarinét

Martin De Corte – gombos harmonika

Táncmesterek: Bojtor Mária és Yves-André Gomez

Gábor a haláláig játszott az Alouettes-ben. Az együttes azért jött létre, hogy a francia néptánc hagyományaival és a népszokásokkal megismertesse az itt élőket. A rendkívül sokrétű és színes, táncos repertoárból a mai napig könnyű válogatni. Gábor ebben remek partner volt, mert már előzetesen is sok-sok zenét cseréltünk. Javasolt dalokat, küldött fájlokat, hiszen óriási gyűjteménye volt.

Amikor a kezdeti három alkalomra tervezett „Népek táncai” sorozat kinőtte magát, akkor lettünk Les Alouettes, vagyis „A Pacsirták”. Gábor humora a névadásban is megjelent, mert Bretonkeverőnek hívta a zenekart, utalva a sok breton zenére, táncra. A kottagyűjteményén is ez a név szerepel.

A zenés-táncos repertoárunkban igyekszünk Franciaország több régiójának táncos hagyományát bemutatni. A teljesség igénye nélkül sorolok föl néhányat: Bretagne, Provence, Auvergne, Limousin, Alsace, Morvan, Gascogne és Poitou. Gábornak nem volt kedvenc tájegysége. Olyan nóta biztosan volt, amit jobban kedvelt, de ennek nem adott különösebb hangot.

Mindig csendesen viselkedett, a próbákon is, de amikor mondott valamit a ritmusra vagy az összhangzásra, az telitalálat volt. Én nem vagyok zenei szakértő, de annyit érzékeltem, hogy amikor jelen volt, akkor „minden rendben” volt. Vagyis lehetett rá számítani. A tíz év alatt csak néhány alkalmat tudnék felsorolni, amikor nem volt ott a táncházban, amit havonta egyszer a TEMI Fővárosi Művelődési Házában tartottunk és tartunk a mai napig.

Az együttes pályájának fontos szakaszai helyett inkább néhány emlékezetes felkérést említek.

A MÜPA-fellépés 2016 márciusában – Sebestyén Márta és Andrejszki Judit koncertje előtt és után – számunkra óriási megtiszteltetés volt, és nagyon készültünk rá. Van róla felvétel, de a MÜPA egyértelműen jelezte: tilos közzétenni.

2016. október 20-án az FMH-ban Yves Leblanc breton táncmester és néprajzkutató volt a vendégünk. A videót ld. itt.

2019 márciusában Ljubljanában, az ottani Francia Intézet meghívására két táncházunk volt: az egyik egy gimnáziumban, a másik pedig az esti fogadáson, felnőtteknek. Itt alig akartak bennünket elengedni, mert sorra kérték a táncokat, azokon felül, ahogy eredetileg terveztük.

2019. április 13-án Budakalászon, a Folkkocsmában szerepeltünk. Ez egy francia nap volt, mindenféle franciás étellel, bagett-tel, sajtokkal, Buday Péter főzött, volt koncert francia sanzonokból. Lackfi János is fellépett, és mi is. Délelőtt gyerektáncházat tartottunk, amit nagyon élveztek; este pedig a felnőtteknek zenéltünk, velük roptuk, amikor is nagy meglepetésünkre Miquéu Montanaro beállt zenélni közénk. A megtiszteltetéstől alig mertek a fiúk megszólalni.

2019. november 30-án az Okszitán workshop és táncház című rendezvényen léptünk fel a provanszi Laurent Geoffroy–Baltazar Montanaro duóval az FMH-ban.

2023 novemberében a pécsi Alliance Française meghívására szerepeltünk a Folkkocsma nevű rendezvényen, a szabadkikötőben.

Közben jó néhány táncházat tartottunk két tanítási nyelvű gimnáziumokban, vagy a Franciatanárok Magyarországi Egyesületének zárórendezvényein, vagy fesztiválokon Orfűn és Tompán. Mindenütt Gáborral, természetesen.

Nekünk nincs demófelvételünk, sem CD-nk, igazi, táncházas zenekar vagyunk, és ez így jó. Viszont Gábor mindig készített felvételt a telefonjával, vagy kis felvevő kütyüjével, amit visszahallgatott, és elmondta a véleményét, mit, hogyan lehetne jobban játszani.

A mi együttesünk olyan, hogy mindig csapódik hozzánk valaki, akit szívesen látunk. Gábor ezzel is viccelt, mondván, fogadást lehetne kötni, hogy az aznapi táncházon kik lesznek a színpadon.

Gáborról csak olyan fotót lehet látni, ahol befelé fordulva gitározik. Ez volt jellemző rá, soha nem volt előtérben, mindig csendesen hátul vagy a többiek között ülve játszott. Nem volt frontember, nem anekdotázott a színpadon. A táncszünetekben sokat beszélgetett, de sosem helyezte fókuszba magát. 

Két felvétel, amelyen Gábor játszik a TEMI Fővárosi Művelődési Házában: ld. itt és itt.