2000–2004

Nyitrai Péter

Miért is Hodzsa a Hodzsa? Tudja valaki? Elmondom. Harmincöt éven át voltam a barátja Gábornak. Amikor megismerkedtünk, ő utcazenész volt a budai várban, én pedig hangszereket árultam, mégpedig három különböző hangszerészét, tehát furulyákat, körtemuzsikákat, citerákat, ilyesmi. Minden nap találkoztunk, minden nap kultikusan eljátszottuk a Gyere ki te, gyöngyvirágot két irgalmatlanul hamis barokk fuvolán, aztán Gábor ment vissza tovább, néha lejött kávézni.

Szóval így kezdődött az ismeretségünk. Ez az a korszak volt, amikor ő végképp abbahagyta a bérszámfejtést: egyik nap nem ment be dolgozni. A Fehérvári úton volt bérszámfejtő, és egyszer csak úgy döntött, hogy soha az életben nem teszi be a lábát semmilyen normális emberi munkahelyre, hanem kiment helyette a Halászbástyára. Nem szeretett zoknit mosni, ezért minden nap – ha emlékeznek, volt ott egy kis dollárbolt, a Mátyás-templommal srégen szemben –, minden nap vett magának egy zoknit, és ami rajta volt, azt kidobta.

Teltek-múltak az évek, és olyan ’95 tájban Gábornál volt egy házibuli, ahol megismerkedtem az első feleségemmel, Hannah-val. De akkor csak megismerkedtem vele: kérdezte tőlem, hogy el akarok-e menni a moziba megnézni az Eső előtt című filmet. Mondtam, hogy nem, most láttam, borzasztóan rossz volt, és menj el a Gáborral – egy évvel később viszont már szárba szökkent, aminek kellett. És utána valahogy elkezdtünk csinálni marionett bábokat. Csináltunk, azt hiszem, 10 vagy 12 marionettet, Hannah gézes gipsz anyagból dolgozott, ő csinálta a fejeket, én meg tapétaragasztós, kasírozott papír bábokat, és gyakorlatilag elkészült az ismeretségi körünk.

Gábor egy hodzsa lett ebben a bábszínházban. Egy 20–25 centis bábot képzeljenek el, ekkora feje volt, eléggé hasonlított is. Akit nagyon érdekel, megtalálhatja a Bubcsó–Nyitrai-féle Technika 3. osztályosoknak című műszaki könyvkiadós könyvben, véletlenül pont befotóztuk, mert kellett ott nekem egy ilyen báb. Szóval ebben a régi technikakönyvben megtalálható, és maga ott szerepel benne.

Tehát ez az egész Hodzsa elnevezés gyakorlatilag ennyi, hogy ő egy hodzsa-szerepet játszó marionett báb volt a mi Arasinda Bábszínházunkban, aminek elkezdtük megcsinálni a zenéjét. Aztán a bábelőadás soha nem készült el, egyetlen egyszer se adtuk elő, és az egész átalakult Arasinda zenekarrá. Hát ez a hiteles története, hogy miért is Gyarmati Hodzsa Gábor. Meg azért is, mert ugye az Arasindát tudatosan kellett branddé építeni, teljesen ismeretlen dolog volt, senki nem játszott török zenét, már maga az Arasinda név is viszonylag tudatos választás volt részemről, mert aki egyszer hallotta, azt hihette, hogy már ismeri, hiszen létezett az Amadinda ütőegyüttes. Nagyon rá lehetett húzni azt, hogy „ja, én ezt már hallottam”, pedig senki nem hallhatta, mert akkor csináltuk, nyilvánvaló, de sokan mondták ezt. Hát ezért volt Hodzsa.

(Nyitott Műhely, 2024. július 5.)