Versek

Patetikus Szútra

1

Az üres papír fensége,
akár a Teremtés előtti csend,
csábít és fenyeget.

A szellem igyekszik
mágikus erejű jeleket karcolni
a félkész mindenségre.

De eljuthatunk-e valaha is
szavak szárnyán
az álmodott magasságokba?


2

Lehet-e szép,
mire másnak is foga fáj?

Tökéletes-e,
amin osztozni muszáj?

Lehet-e igaz,
amiért a tudást hagyjuk el?

Lehet-e örök,
amiért élni az időben kell?


3

Találd meg, ami
a víznél nedvesebb,
a körnél kerekebb,

hosszabb, mint a végtelen,
különb, mint a szellem.

Ha az istenek közé
akarsz feljutni,
nagyot kell ugrani.


4

Ahogy minden élet,
a gondolat is egy tőről fakad,
csupán a sok-arcú nép
– a maga képére –
megannyi köntösbe öltözteti.

S vergődik emberében
a gondolat, a mindenkiben
azonos matéria.

Amint a vér áradásának
határt szab a test vonala.


5

A gondolat:
becéző szavak
esengő suttogás,
szerelmes bolondozás.

S kacéran tárja
alamizsnás kebleit
a Legszentebb, Legáhítottabb,
a Legelérhetetlenebb Nő:
a Titok.


6

Szabad szemmel figyelek
egy távcsövet.

(Közelről nézd
a messzire látót!)


7

Ne lépj tovább,
míg mindent nem láttál
Ám akkor sosem
indulhatsz el.

Így hát
külön utakon jár
a lázas test
s a figyelő szellem.


8

Ki lát messzebb:
a tudós, aki számít,
kutat, keresgél,
vagy a „köldöknéző”,
ki a születés kapuján át
ősök végtelen sorát
járja végig?


9

A kutató elme
meg nem ragadhatja
a Világegyetem értelmét.

Miként a tűz is –
a villanyégőt
nevetve robbantja szét.


10

Nem túlzás a babiloni vágy.

De minden lépcsőfokon
más-más világ fogad,
s azt megízlelni el ne mulaszd.

Mint bölcs hegymászó,
ki egyformán örül az útnak
s a célnak, –

s amíg egy csúcson megpihen,
örömét nem mérgezi
újabb vágy s kiábrándulás.

(1986)

A 10. versszak A hegymászó címen némi módosítással megjelent a Párhuzamosok balladája kötetben.

[Tedd félre az Úr nevét…]

Tedd félre az Úr nevét
Jöhet még rosszabb idő
Kerülhetsz még mélyebbre
Tedd félre az Úr nevét

Mindennapos élmény
A méterekben kifejezhető távolság
Avagy közelség

Nagy világ – kis tudás
Te – te kis tudós

A Titokőrzés-Erőmű kattog serényen
Ne fecsegj – szavakkal ne ölj

(?)

Végül

Kulcsolódó szavak
És kulcsszavak
Tollhegyre tűzött bogarak

Néhány szó – fél világ –
Körüljárni őket lassan
Nem is körül
Csak kóstolgatni nézegetni

Mégis megérezni valami bőséget
Hogy az út csak látszat
Nem az út visz a cél felé –

Néhány kitüntetett szó
Valójában nem is szó
De nem is fogalom
Inkább megannyi látomás kapaszkodó

A felhevült tudástól
A napfelszín relatív hűvösségéig
Adni-kapni tudni
Istenekkel parolázni

Néhány apró kis ablak
Önmozgó szemek
Nagylelkű ajándékozók
Tükörtorta-szeletek

A szavak eltékozolt energiáját
A nyelv önmaga-ellen fordított fegyverét
Fókuszáld most az angyalok útmutatása szerint –

Átlibbenve a könyvhegyen túlra
De áldott erődítménye védelmében
Készen az igazi tudásra

A néhány apró lépcsőfok
Áldozatosan eltűnik
És – végül – mértéked szerint –
talán részesedhetsz a Tiszta Tudás fényében –



(2000)