Az interjú elé

Bánosi György (1953–2024) történész, költő, Beatles-kutató fontos szerepet játszott abban, hogy Gábor verseinek válogatása kötetként formát ölthetett. Már a 2009-es Macskaszem CD-hez ajánlást írt, felolvasta rajta A Megőrzők c. verset. A Párhuzamosok balladája kiadásakor ő tartotta a könyvbemutatót. A kötethez kapcsolódó dupla CD-n a szerző köszönetet mondott „Bánosi Györgynek, aki »felfedezett«, bátorított, segített a versek kiválogatásában és felolvasóként is közreműködött.” Az ő hangján hallható rajta A másik az mindig valami Én… és a Félig.

A betegsége miatt elvonultan élő közeli barát nem tudott személyesen részt venni a Bézs Rádió 2024. szeptember 3-i emlékműsorában, de A másik az mindig valami Én… hangfelvételével mégis jelen volt benne. Bánosi György 2024 novemberében elhunyt. Az interjú, amit Krallics Kati 2024-ben készített vele, 2025. január 28-án került adásba a Bézs Rádióban, a Gábor portréját bemutató műsor második részében. Rövid bevezető után, mely rávilágít kapcsolatuk kezdetére, a beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.

Krallics Kati

Gábort én mutattam be korábbi történelemtanáromnak, Dr. Bánosi Györgynek. Ő a történelemtudományok doktora, az Illyés Gyula Gimnáziumban volt történelemtanár, több ismeretterjesztő történelmi témájú könyvet jelentetett meg. Író és költő, sarkalatos pont, hogy Beatles-kutató is, több kiadványa jelent meg az együttesről. Összetegeződtünk az érettségi után, megismertetett a barátaival, a művészkörével. Szervezte a Fiatal Művészek Klubját a kilencvenes években, illetve a kétezres évek elején a Pesti Művész Klubot, a PMK-t, ahol találkoztunk Gyuri, Gábor és jómagam. Ez fontos momentum volt mindhármunk életében, ahol a zene, a költészet valóban egymásra talált. Azt gondolom, ebből tudott Gábor olyan önbizalmat meríteni – a Gyurival való beszélgetései és barátsága kapcsán –, hogy vállalni tudta és akarta is a nyilvánosság előtt, hogy élete folyamán mit vetett a papírra. Több,  Bánosi Gyuri által vezetett irodalmi eseményen léptünk fel. Így kezdett megnyilvánulni Gábor irodalmi munkássága a külvilág felé.

Interjú

Szia Gyuri, üdvözöllek, hogy vagy ma?

Nagyon jól vagyok ma helyzetemhez képest, mert nagyon hasznosan töltöttem el a napot, régi verseimet javítgattam. 

Amikor Gyarmati Gáborra gondolok, sokszor te is eszembe jutsz, Gyuri, az a benyomásom, hogy az alkotó tevékenységetek, szellemiségetek, életfelfogásotok és egyébként a kedvességetek is összecseng.

Gáborral érintkezett két ponton is a tevékenységünk, tehát mind az írásban, mind pedig a zenében. 

Fel tudnád-e eleveníteni, mikor ismerkedtetek meg Gáborral és milyen esemény kapcsán?

Persze, 2003-ban már mindenképpen kellett ismernem, mert egy nagyon jó barátomnak, Rózsa Flores Eduardónak a könyvbemutatóján ő zenélt. Ez az első konkrét emlékem Gáborról, aztán hogy mi hogyan lettünk közeli barátok, érdekes kérdés, mert ez annyira észrevétlenül alakult ki, hogy nem tudnék konkrétumokat mondani. Az viszont elég fontos, hogy nagyon szemérmes és magába zárkózó ember volt. Nem is beszélt nekem kezdetben arról, hogy ír verseket. Azt tudtam természetesen, hogy zenél, és volt sok olyan irodalmi est, ahol közreműködött, de el kellett egy időnek telnie ahhoz, hogy elmondja nekem, verseket ír és megmutassa nekem ezeket. Valószínű, hogy amikor ezt megmondta nekem, egy részüket át is adta, hogy olvassam el. Amikor tehát megkaptam a verseit, már ismertem Gábort, barátok voltunk, kicseréltük a gondolatainkat egymással, tudtam a beállítottságát. Sokan hozták el hozzám a verseiket. Ezeknek a nagy része rendkívüli módon hasonlított egymáshoz. A Gáboréi nagyon különböztek a többségtől. Nagyon örültem, hogy nem valami szokványosat kapok, nem utánzatokat vagy olyan írásokat, amelyeken túlságosan érezhető egy kordivat, hanem tulajdonképpen versekbe öltöztetett tiszta filozófiát olvastam Gábor verseiben. 

A verseskötetének megjelenésében meghatározó szereped volt. Erről mesélsz-e egy kicsit?

Rögtön Kaiser Laci barátomra gondoltam és fel is hívtam őt. Ő a Hungarovox kiadó vezetője, maga is költő, író. Pártatlan ember, tehát csak a minőség érdekli: ez nagyon-nagyon ritka a kiadók esetében. Tehát felhívtam Lacit és megkérdeztem, hogy elolvassa-e Gábor verseit, aki el is juttatta hozzá azokat. Néhány nap múlva felhívott Kaiser Laci azzal, hogy „te, ez egy nagyon tehetséges költő.” Rögtön megláttam, hogy megvan már az ő támogatása is hozzá, és aztán vállalta a könyvnek a kiadását, amihez Gábor összeválogatta a verseket egy nagy anyagból. Nagyon szép lett ez a kötet, itt is van előttem egyébként most, a Párhuzamosok balladája a címe. Gyarmati H. Gábornak nevezi magát szerzőként, meg akarta magát egy másik Gyarmati Gábor nevű személytől különböztetni, és van egy szép fotó az elején, amit egy nagyon jó barátnője, Berger Hannah fényképezett. 

Zenészkollégák körében Gábort sokan Hodzsának emlegetik, ugyanakkor a másik fogalom, amit vele kapcsolatban szoktak használni, az a „gyarmatizmus”: ha össze kellene foglalni, hogy mit is jelent ez a a gyarmatizmus…

…hogy ő szerette az írásait így nevezni. Ezekben a versekben nem pusztán elmélkedés van a világról, a világ különböző jelenségeiről, hanem nagy erkölcsi tartás is van benne szerintem. Az életében is megnyilvánult ez az erkölcsi tartás, ugyanúgy ez megnyilvánul a versek témájában is. Ez egyébként párosul a hittel is nála.

Igen, alapvetően erősen vallásos családból származott… 

…igen és ő is az volt, de nem volt fanatikus, beszűkülten vallásos ember. Tehát rögtön meg kell jegyeznem, hogy amellett, hogy hívő ember volt, ugyanakkor rendkívül nyitott ember is a másik oldalon. Tehát a hit: mert az, hogy valaki formalitásokat tart be, az, ha jóindulatúak vagyunk, mondhatjuk, hogy hagyományokat követ; ha nem vagyunk annyira jóindulatúak, akkor az egész csak megjátszás. 

Van kedvenc írásod Gábortól?

Van egy verse, ez egyébként sokaknak a kedvence, ez a Vigyázz egy angyal című. Ez a legkedvesebb nekem. 

Köszönöm, Gyuri, hadd fejezzem be azzal ezt a beszélgetést, hogy természetesen nekem is van a Gábortól olyan idézet, amit saját életemre nézve is abszolút igaznak tartok. Ez A hegymászó című verse… 

…az is az egyik kedvencem, A hegymászó….

… de van egy kedvenc idézetem tőled, és azt gondolom, ez egy olyan idézet, amiben szintén mind a ketten osztoztok, akár életfilozófiaként: „minden bensőséges pillanat egy örökkévalóság.” 

Jóval azelőtt, hogy ismertem Gábort, én is leírtam az egyik versemben, hogy minden bensőséges óra örökkévaló. 

Rokon lelkek megtalálják egymást. Köszönöm a beszélgetést, Gyuri!