Hodzsával egyszer arról beszélgettünk, mi lesz majd, ha megöregszünk, és már nem áll nekünk jól a színpad. Azt mondta, hogy akkor majd egy öreg házban fogunk élni az erdő közepén, és nem csinálunk mást, csak egész nap csicsikálunk, tütükélünk, dedikálunk. Igazi hodzsás humor volt, bajsza alatt csibészesen elmormolva, védjegyévé vált halk kuncogással kísérve.

Sajnos nem érhette meg ezt a kis erdei házikót…

Hodzsa minden akkordot tudott a gitáron, és minden zene megvolt neki, ami a világon valaha is megjelent.

Mindig hiányozni fog jellegzetes figurája.