2004 nyarán írt visszaemlékezésében Gábor egy döntő pillanatot idézett fel tizennyolc éves korából: „1977 tavaszán a közelgő érettségi rémképeivel viaskodott a gitáros, amikor megjelent a Kaláka együttes első (és mind a mai napig az egyik legjobb) lemeze, amely sorsfordítónak bizonyult hősünk életében.” A fordulat új ösvényt nyitott előtte.

„Mi sem természetesebb, hogy néhány hónap múlva ő is rávetette magát a zenészek elől riadtan menekülő versekre. Ennek eredményeképpen 1977 és 1984 között mintegy 50–60 dalt írt különböző költők verseire. Sem csodálkozni, sem megbotránkoznivaló nincs abban, ha egyik-másik dalban tetten érhető a Kaláka zenéjének hatása.” Világának meghatározó elemévé vált ez a hatás, Gábor rendszeresen látogatta a Kaláka koncertjeit.

 „82-ben költöztem Budapestre, rögtön járni kezdtem Kalákára. Egyszer vettem a bátorságot, és egy Kaláka-koncert szünetében elénekeltem három dalomat (persze remegő lábbal meg hanggal, ahogy kell). A harmadik egy Weöres-vers volt (Gyönge ágam, édes párom). Na, attól kezdve a Kaláka-rajongó társnők gyakran mondták, hogy ’Játszd el a Gyönge áramot’. (Két lánnyal együtt, mi voltunk a Kaláka-koncertek ’kemény magja’).”

Az ötven-hatvan dalból másfél év leforgása alatt, 1982 vége és 1984 nyara között, három menetben felvételeket készített a saját használatára, és húsz évvel később a Ne kérdezz című válogatásán mutatta meg őket néhány embernek. A címadó versről tudjuk, hogy „a gitáros egyik kedvenc dala. 1982–1983 telén írta, néhány héttel azelőtt, hogy hallotta volna ugyanezt a verset a Vasmalom együttes frenetikus előadásában. Ha előbb hallja, nem lett volna bátorsága a vershez nyúlni.” Kiss Anna szép versének megzenésítése még visszatért a Viki-Hodzsa duó repertoárjában.